A Harmónia Elemeit követően...

Twilight Sparkle egy nem mindennapi unikornis póni, aki Canterlotban született. Édesapja és édesanyja unikorniusok, és egyetlen bátyja, Shining Armor volt egyetlen támasza, míg Ponyville-be nem költözött. Szépségjegye egy csillag, mely hűen tükrözi tehetségét és végzetét, mely a varázslat. Tehetségére felfigyelve Celestia hercegnő hamar szárnyai alá vette a pónit és kitanította a varázslat minden csínjára és bínjára. Küldetésként elküldte Twilight-ot, hogy költözzön Ponyville-be és kutassa a barátság varázslatát. Így talált rá hamar az öt legjobb barátjára, Applejackre, Fluttershy-ra, Pinkie Pie-ra, Rarity-re és Rainbow Dash-re, akik maguk testesítik meg a Harmónia Elemeit, azaz az Őszinteséget, a Kedvességet, a Nevetést, a Nagylelkűséget és a Hűséget. Twilight és barátai rengeteg mindent tanultak a barátságról és minden egyes leckét követően leírták tapasztalataikat Celestia hercegnőnek.
Ám a leckék egyszer véget értek a fiatal unikornis számára, mert egyszer egy gyöngyörű napon ő maga is alikornis hercegnővé változott és így lett a Barátság és a Varázslat hercegnője.

Eltelt azóta sok idő. Rengeteg minden történt a hat jóbaráttal. Sajnos azonban az idő vasfoga az ő barátságukat is próbára tette. Mind a hatan szétszéledtek.Twilight saját birodalmat szerzett, méghozzá Starlight Kingdom-ot. Megalapította a számára legmegfelelőbb környezetet, mely kinőtte magát és egész Equestria-ban hírhedté vált. Lakosai kifinomultabbak, és eszesebbek, mint bármely Canterlot-i nemes, épületei és pompája még a Crystal Empire csillogását is romba dönti. Igen, ez Starlight Kingdom. Twilight Sparkle saját birodalma, ahol a kellem, a báj és a tudás otthonra lel.

Azonban nem ez az egyetlen, ami változott az idők során. A hercegnő hű segédje, Spyke is sokat változott, de nem tett egy tapottat sem szeretett barátja mellől. Ő azóta kész sárkány kamasszá cseperedett. Még magát Twi-t is túlnőtte, de hűsége még így is rendíthetetlen. Volt ideje kitanulni a sárkánylét minden fortélyát, de szíve mindig visszahúzta őt barátjához. Már maga szeli az eget, mert azóta kinőtt hatalmas nagy szárnya és árgus szemekkel tartja figyelme alatt Starlight Kingdom minden rezdülését. Jókedélye egy cseppet sem változott, bár ezt nehezen hihetné az, aki már rég nem látta, mert erőteljes hangjától minden póni megijed, ki még nem ismerte. A királyság tagjai már hozzászoktak a sárkányfiú látványához és számukra már nem meglepő, hogy olykor egy hatalmas sárkány száll a magasban a fejük felett.

Twilight okosan vezeti birodalmát, mindent, amit tanult, azt a bölcs és bájos Celestiától tanulta és ebben a hitben uralja saját királyságát is. Olykor-olykor még mindig felkeresi tanítóját egy-két bölcs tanácsért és útmutatásért. Azóta megírta saját könyvét, hogy hogyan is kell hercegnőnek lenni. Emlékeztetőül azokra a napokra, amikor még frissen vált alikornis hercegnővé és nem tudta magát hová tenni a nagy világ történéseiben. Segítségére volt Celestia és Luna hercegnő is, de a mi Twilightunk szíve mindig is egy helyre húzott, Ponyville-be. Miután megtanulta, hogy a barátság varázslatos és minden leckéből okult, nehéz és fájó szívvel hagyta el a helyet, ahol élete talán legboldogabb perceit tölthette. Még most is bőszen lapozgatja az albumot, mely megörökíti azokat a boldog pillanatokat a barátaival. Sokszor egy-egy könnycsepp áztatja a besárgult lapokat, ahogy szíve mindig elkalandozik a naplementében és vár egy jelet, akár egy szivárványt, mely hazacsalogatja barátaihoz. Azonban a hercegnő nem hagyhat ott csapot és papot a királyságban. Döntéseire, kiválló szervezőkészségére és helytállására mindig nagy szükség van a pónik körében, kik imádják szeretett hercegnőjüket.

De egy nap Twilight Sparkle elhatározta, hogy eleget tesz vágyainak és meglátogatja a szívéhez legközelebb álló pónikat. Miután mindent kiszabott a megfelelő helyettesre, így már nyugodt szívvel szállt fel a magasba és hagyta magára a szeretett királyságát. Alattvalói nagy fogadást és parádét rendeztek tiszteletére és kívántak hercegnőjüknek sok sikert a hosszú útra. Twilight megkönnyezte, azt a szeretet, ami körbeveszi és nem győzött elég köszönömöt mondani mindenkinek. Még utoljára vetett egy pillantást a fő téren álló szoborra, mely a barátságot ábrázolja. Ez a szobor pont hat kancát ábrázol, kiknek nyakában egy-egy gyönyörű nyakék lóg. Mindegyiknek más-más szimbolúm volt éke, de egy kilógott mind közül. A hatodik kanccán nem nyakék volt, hanem egy gyönyörű tiara, rajta egy csodálatos csillag ékeskedett. Igen, ez volt maga Twilight Sparkle, a megtestesült Varázslat és a többiek az ő drága barátai, akihez olyan boldogan készülődött. Ő sokat változott, alig akart a saját szobormására ráismerni. Lábai megnőttek, sörénye hosszabb lett, szarva kecsesen csúcsododik homlokából az ég felé, arca lágyabb, kellemesebb látványt nyújtott és a szobron még nincsenek szárnyai. Úgy látta magát, mint régen, igazi póniként, de külső szemlélőként már inkább hajazott Celestia-ra. Alattvalói már csak ebben a formában ismerhették meg hercegnőjüket, így sokan még csak nem is sejtik, hogy az a szobor nem más, mint ő maga. Twilight elejtett ekkor egy könycseppet, ahogy visszagondolt régi önmagára. Társa, Spyke, persze észrevette és az évek során már annyira megimserte az ő Twily-ját, hogy tudta mire gondol most. Hatalmas szárnyait kimeresztette az égnek és ráhajtotta barátja hátára együttérzően.

A tömeg örvendezve búcsúztatta a hercegnőt és bíztatták, hogy induljon el útjára, mert az még nagyon hosszú. Twilight fiatal csikóként még csak bele se mert gondolni, hogy Equestria ekkora lehet. Napokba is bele fog telni, mire szárnyaival átszelve az eget Ponyville-be ér. Mindent illedelmesen megköszönt újra a kedves alattvalóknak és kitárva csodás szárnyait melyet az ámuló tömeg még utoljára megcsodálhatott a ragyogó nap sugaraiban. Egy csapás alatt felemelkedett és máris a felhők puhaságát élvezhette a mi Twilight-unk. Élvezte a lágy simogatását minden egyes bárányfelhőnek és még játszani is támadt kedve. Mióta alikornis ki se próbálta, hogy milyen lehet a felhőket megfogni és játszani azzal. Ugyanis csak a pegazusok képesek a felhőkön járni, játszani és megfogni. Akár a vattacukrot úgy formálta kedvére és változtatta hirtelen egy kolibri madárrá azt. Minden királyi ékszertől mentesen hosszú-hosszú idő után végre saját maga lehetett, Twilight Sparkle.

Már-már elfeledte ezt az örömteli érzést, amikor maga mögött tudhatta minden királyi dolgát. Mint egy kiscsikó, úgy galoppozott át a felhőkön és hangosan nevetve, tőle viszhangzott a lilába váltó ég. Akárcsak hercegnővé válásának estélyén, ismét boldogan gondolt vissza azokra a napokra, amikor még szorgosan tanuló, fiatal póniként élt. Elmosolyodott a viharzóan kavargó emlékek közepette és így még több erőt merített a hosszú-hosszú útra.

A lemenő nap sugarait kiélvezve nézett barátjára, Spyke-ra. Arra gondolt, hogy nemrég még az a babasárkány volt, akit a tojásából kiszabadított az iskolai felvételi vizsga során. Azon incidensre gondolva hangosan felnevetett. Édesanyja, Twilight Velvet mind a mai napig emlegeti azt a napot. Twilight számára  nem csak ezért volt kedves ez a nap, hanem azért is, mert akkor szerezte meg szépségjegyét, a lila csillagot, a Varázslat jelképét.

Gondolataiban elmélyedve először észre se vette azt a különleges hangot, melyre már Spyke felfigyelt. Felmordulva kereste a hang forrását, de nem találta. Csak haloványan lehetett hallani, így nem volt felismerhető. Spyke egyből rosszra gondolt, hogy a hercegnő valamely rosszakarója lehet. Starlight Kingdom meghódítása során akadtak gonosz és rosszat akaró pónik, akik azon igyekeztek, hogy megakadályozzák a királyság létrejöttét. Ezen gonoszok legyőzését követően tudta csak Twilight megteremteni azt a harmóniát és rendet a királyságban, ami ma is jellemzi. Sokaknak nem volt ínyére a kifinomult tudás terjesztése, így többször kíséreltek merényletet a Harmónia Elemeit megsemmisíteni, valamint a királyság alapját képező jelképeket is. Hosszú-hosszú évek után sikerült kiűzni ezeket a sötét alakokat, de Spyke ezeket nem feledte. Bár Twilight meg tudja magát védeni, de társa örök hűséget esküdött és így úgy gondolja, hogy miután már teljes értékű sárkánnyá nőtte ki magát így tudja viszonozni azt a rengeteg gondoskodást, amit fiatal korában kapott barátjától.

Hirtelen a lemenő Nap képe előtt egy árny jelent meg. Spyke orrából már füst gomolygott. Twilight ekkor már komoly bajra gondolt, de először lecsitította a sárkányt. Egy ártatlan lénynek sem akart ártani. Megtorpantak és bevárták az árnyat. Kétkedve néztek a távolba, hogy milyen teremtény keresztezheti útjukat. Lassacskán a suhanó szárnyak hangja mellett egy egyre jobban felismerhető hang lett egyre hangosabb. Twilight hegyezte füleit. Kivette a huhógó hangot és szemében megcsillant a fény. Boldogan tárta szét saját szárnyait és nagy csapásokkal igyekezett az árnyhoz. Spyke nem tudta mire vélni a dolgot, de követte Twilight-ot. A lemenő Nap sugara fellibbentette a leplet az árny kilétét illetően. Ő volt Twilight réges régi házi állata, társa, Owlicious. Twilight áthatóan ölelgette meg állatkáját, akit szintén már  évek óta nem láthatott.

Úgy örült állatkájának, hogy szorosan magához ölelgette és könnyeivel küszködve tett fel ezernyi kérdést a kicsi, de idős bagolynak. Bár Twilight nagyon érdeklődő volt, a baglyocska válasza mindenre csak egy "Hú-húúú" volt. Twilight nem csak házi állatként tekintett Owlicious-ra, hanem bajtársként is, mint Spyke-ra.  

Twilight megérkezett...

Ponyville egész lakossága tátott szájjal bámulta a hercegnőt, aki saját szárnyán repülve érkezett mindennemű királyi kíséret nélkül. Közvetlenségével azt szerette volna sugallni régi ismerőseinek, hogy ő még mindig az a Twilight Sparkle, akit anno évekkel ezelőtt megismertek.

Sokaknak a szava elállt attól, ahogy bámulták, mert valamelyest Celestia királyi vonalai rajzolódtak ki rajta. A királyi mivoltát sajnos nem tudta megtagadni, de külsején a varázslatának erejével sem akart változtatni. Twilight elfogadta a változást és a vele járó gondokat is. Bele törődött minden kellemetlenségbe, ami az etikett eltanulásával és az uralkodással járt. De leges legjobban mégsem ez nyomasztotta szívét. Hanem az, hogy már rég nem láthatta barátait. A királyságában lógó képre gondolt, ahol még ők hatan együtt szerepeltek, mint elválaszthatatlan barátok.

Azonban a sors kegyetlensége, hogy Twilight hercegnővé válása után nem sokkal ez az állapot változni kényszerült. Ponyville elhagyása iszonyat szívfájdalma volt, de nem volt mit tenni, a kötelességeinek kénytelen volt eleget tenni.

Körbenézett a tömegen, hátha talál valami ismerős arcot a sok bámészkodó között. A tömegben egy pár rózsaszín pata kalimpált és jól hallhatóan kiabálta Twilight nevét. A hercegnő felismerte jó barátját Pinkie Pie-t. Elmosolyodva szaladt régi barátjához és szorosan megölelte.

- Mondtam, hogy esküszöm a Pinkie ígéretre, hogy egyszer visszatérek. - Patáját a szemére rakva és mosolyogva nézett rá.

- Tudtam, hogy nem szeged meg a Pinkie esküt, Twilight. - kacsintott Pinkie - De gyere gyorsan, vagyunk még páran, akik rád várnak a Cukiban.

Twilightnak felcsillant a szeme, végre viszont látja ismerőseit. Megfeledkezve magáról és királyi mivoltáról felkapta Pinkie Pie-t hátára és együtt szárnyaltak a levegőben. A tömeg ezen gesztust látva éljenzett, csak úgy zengett Ponyville fő tere a hangoktól. A polgármester nem hitt szemének, mikor felpillantva az égre egy hercegnőt látott szárnyalni egy pónival a hátán. Mindenkit sikerült meglepnie. Pinkie Pie élvezte a hűs szellőt, amint belekap sörényébe és ő is csak annyit tudott mondani, hogy "Víííííí!". Twilight ennek megörülve tett egy hurkot, de amikor észrevette, hogy Pinkie majdnem leesett hátáról, inkább vissza fogta magát és finoman leszállt a földre. Hatalmas szárnyai nagy port kavartak, hosszúkás lábai gyengéden értek a talajra, törzsét lehajlítva hagyta, hogy barátja szépen leszálljon hátáról.

- Húúú, ez nagyon jó volt! Mégegyszer!!

- Majd máskor, Pinkie. A többiek hol vannak?

- Bent várnak rád.

Twilight belépett a Cukrászda ajtaján és mindenki örömben tört ki és üdvözölte. Twilight szemei könnybe lábadtak, amikor meglátta régi barátait.

- Mondtam, hogy megünnepeljük a hazatértedet. - mosolygott Pinkie.

Twilight odaszaladt barátaihoz és jó alaposan megszorongatta őket. A többiek is viszonozták a hercegnő szoros ölelését, ám mérhetetlen örömüket még így sem tudták kellőképpen kifejezni.

- Na, de Twilight! Csodaszép alikornis lett belőled! Már-már hasonlítasz Celestia hercegnőre! - ámulkodott Rarity.

- Csinos vagy, Twilight! - Fluttershy még mindig szerény.

- Ejjha! Szépen kikupálódtál, mondhatom! - Applejack modora összetéveszthetetlen. Ezer közül is felismerné.

- Menő ez az új külső, de még mindig nem annyira menő, mint én! - Rainbow Dash még mindig egy nagyágyú. De jobban megnézve, ott fénylett mellén a híres Wonderbolt jelvény. Így már érthető, hogy mire olyan nagyképű.

- Lányok, el se tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök a viszont látásnak! Annyira hiányoztatok mindannyian! - Twilight újabb könycseppet eresztett el.

A többiek meghatódva simogatták Twily hátát és biztosították arról, hogy majd többször meglátogatják Starlight Kingdomban. De amíg Ponyville-ben tartózkodik, addig minden idejüket egymással töltik és igyekeznek bepótolni minden egyes elvesztegetett percet. Twilight már előre tudta, hogy nem lesz olyan, hogy kínos csend, mert valakinek mindig akad majd valami mesélni valója. El se tudta képzelni, hogy a majd hamarosan felé zúduló információ áradatot hogyan fogja majd megjegyezni. Ezen elgondolkodva elmosolyodott.

A cuki falai újra hangosak lettek. A buli zajait megzavarta egy ismeretlen moraj. Senki nem törődött vele, senkinek nem tűnt fel a hirtelen egyre hangosabb zaj. Mintha patadobogás lenne. Twilightot hirtelen kizökkentette a buli hevületéből és fülét hegyezve kereste a zaj forrását. A lépcsőhöz lépett és tekintete az emeletre szegeződött. A következő pillanatban egy fiatal csikó teste esett épp le a lépcső fokain egyenesen a mi Twilight-unk felé. Felborítva őt a kis test fejét vakargatva hevert a padlón. A lépcsőn egy újabb árny jelent meg és hamarosan a hozzá tartozó test is feltűnt. Pumpkin Cake volt az, és épp egy vitát próbált meg tovább mondani, amikor szava elakadt a hercegnőt látva. A lépcsőfordulóban állva lemerevedett és nem mozdult. A földön heverésző testecske a testvére, Pound Cake volt. Testvérére nézett és flegmán rákérdezett, hogy mit látott, valami hatalmas bogarat? Pumpkin hátrafelé mutatott patájával, jelezve testvérének, hogy tekintsen háta mögé.

- Jajj, mi az már Pumpkin, nem hi...

Szava elakadt neki is, amikor Twilightot látta maga felé tornyosulni. Szégyenében elsüllyedt volna a föld legmélyére. Mrs. Cake már elnézésre nyitotta volna a száját, mikor Twilight csitítóan felemelte lábát és elhallgatatta az idősödő pónit.

- Ne félj, Pound. Én vagyok az, Twilight. Kicsi korotokban már sokat játszottunk.

- Szóval mi ismerünk egy hercegnőt? - kérdezte Pumpkin.

- Végül is igen, és ugyanúgy a ti barátotok vagyok, mint bárki másnak Ponyville-ben. - válaszolt Twilight.

- De király! Egy hercegnő lett a haverunk. Húúú, ha ezt megtudják a suliban a többiek! - reagált Pound.

Fejüket lehajtva és engedélyt kérve a távozásra eliramodtak a messzibe. Még apjukat is majdnem felborították, aki a Twilight számára készült hatalmas tortát cipelte hátán. A két fiatal kajlaságán jót nevetett Twilight és illedelmesen megköszönte a neki készített sütemény csodát. 

 A nap gyorsan elment, a buli hangosan zenget a város egészében. Hamar beesteledett. Mindenki ásítozva, elfáradva hagyta el a Cukrászda területét. Twilight komótosan sétálva vette az irányt a régi lakhelye, a könyvtár felé. Gondolta magában, hogy semmi sem változott távozása óta. A megszokott úton haladva semmi újat nem vélt felfedezni. De a csillagok... Azokban mindig képes volt elmélázni, még Starlight Kingdomban is. Luna hercegnőt látta maga előtt mindig ilyenkor, amint felemeli a holdat és ébreszti csillagait a ragyogásra. Twilight szeretett csillagászkodni, bár nem volt nagy szakértelme benne. Az égboltra pillantva valami furcsára lett figyelmes. Feltűnt számára, hogy néha-néha egy-egy csillag jobban ragyog a többinél. Mindez csak egy pillanat műve. Furcsállta a jelenséget, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Elfáradt nagyon a buli után, hogy bármi ilyesmin kezdjen gondolkodni. Kimerülve szedte patáit és mosolyogva idézte fel a buli minden percét, míg nem könyvtárához ért.

 Mindeközben a Ponyville-hez közeli erdő mélyén egy kis viskóban fények pislákoltak. Zecora kunyhójában tevékenykedett és mormolt valami sokak számára ismeretlen nyelven egy régi mondókát, amit mindig akkor kezd el kántálni, mikor épp nagy munkában van. Egy üst körül sertepertélt, amikor hatalmas ásítással szakította meg a kellemes dallamot. Szemeit megdörzsölve nézett bele az üstbe. Tekintete azt sugallta, mintha napok óta nem aludt volna. Valami erősen nyugtalanította a zebrát és addig nem akarta álomra hajtani a fejét, amíg rosszalló sejtése bizonyosságot nem nyer. Azonban az álom erősebbnek bizonyult. Állát az üst szélének támasztva meredt a fortyogó lére. Buborék buborékot követett, de az álmos zebrának ez nem mondott semmit. Zecora hitt a spiritualitásban és már kérlelte a lelkeket, hogy mutassanak számára irányt. De az üst továbbra is csak a fortyogástól volt hangos. Zecora az álmosságtól egyre homályosabban látott, de fejét nem hajtotta volna le. Fűtötte a tudás utáni vágy, hogy amit pár héttel ezelőtt sejteni vélt egy álomban, vajon megvalósulhat-e.

A homályban a zöldes lötty feketedni kezdett. Erre felfigyelve próbált még jobban koncetrálni, ahogy azt fáradt feje bírta. Szemei lecsukódni kezdtek. Az álom szépen lassan elnyomta. Ekkor hirtelen egy nevetés törte meg az álmot, szemeit kinyitva, azok sárgán izzani kezdtek, tekintete semmitmondó lett. Szája tátva maradt, mint aki transzba esett. Azonban nem láttott mást, csak sötétséget. Sikolyokat hallott és pusztítás hangos zaját. Szíve hevesebben kezdett verni, lélegzete felgyorsult. A riadalomtól hátrálni kezdett és a féltve őrzött maszkjait felborította. Ezzel nem törődve a félelem ült ki az arcára. Egy újabb pislogás és a rémkép, pontosabban rémes hangok elillantak. Minden egy pillanat műve volt. Zecora izzadtan nézett maga köré és annyit látott, hogy maszkjai szanaszét hevernek a padlón, az előtte álló üst most már eldőlve, tartalma a ház felét beterítette. Még gőzölgött, de ezzel nem törődve Zecora hangosan kérlelte a kifolyt lét, hogy mutasson többet. Azonban nem történt semmi. Álmossága tovaszállt, odalépett a könyvespolcához és böngészni kezdett a porosodó lapok között. Leizzadva, kétségbe esetten kereste a választ kérdéseire...